Vágy a béke után egy egészen új korszak kezdete az emberiség történetében

Az éhség- és a jóllakottságelv

A különböző működésben lévő életátélés erői mögött sóvárgások, kívánságok és vágyakozások vannak. Sóvárgások nélkül ez az életforma, ami manapság jellemzi az emberiséget, soha nem létezne. Ugyanígy nem lenne jövő sem az emberek számára, ha tudatuk nem lenne tele kívánságokkal és vágyakkal. De az emberek nem hiszik azt, hogy minden kívánságuk teljesülni fog. Az emberek nem ismerik az élet törvényeit és nem tudják, hogy minden kívánság egy körfolyamatot hoz létre, ami valami vágyakozással kezdődik és ez nem áll meg addig, amíg ez a vágy kielégítésre kerül. Ez ismerős az emberek számára úgy, mint az étel. Tehát ha ki vannak éhezve, ez a sóvárgás akkor kerül kielégítésre, amikor valamit enni kapnak. Majd jóllaknak, néhányszor talán túlságosan is, sőt utálatot éreznek az ellen,ami után ilyen erős volt a vágyuk. De az éhség és a jóllakottság nemcsak a fizikai életre igaz. Elvileg a sóvárgás, kívánság és vágyakozás minden alakja pontosan egyforma. Az éhséget nem lehet az étellel megszüntetni azelőtt, hogy valamilyen módon elégedetté ne válnánk és így van ez a sóvárgás, kívánság és vágyakozás minden alakjában a tudati életünket illetően is.

A kívánságok körfolyamatai

Az ilyen gondolkodásmód ellen sok ember felemelné tiltakozó szavát, mert ők sok kívánsággal és vággyal rendelkeznek, olyanokkal is, amelyek sohasem váltak valóra. Ezek csalódtak, sőt becsapottnak érzik magukat az élet által mert megöregedtek anélkül, hogy a kívánságaik teljesültek volna. Az, hogy az emberek megöregednek a vágyaik és kívánságaik beteljesülése nélkül, látszólag nem egyezik meg azzal a gondolattal, hogy minden kívánság és vágy teljesülni fog. De mindez csak látszólag van így. Ennek oka, hogy az emberek csak kis, helyi távlatban szemlélik életüket, ami kezdődik a fogantatással és a születéssel és befejeződik a halállal. Továbbá azt hiszik, hogy életük egy egyenes vonal, aminek kezdete és vége van. De miként minden más egyenes vonal, ez az ”egyenes vonal” is csak egy illúzió. Valójában valami egyenes vonal nem is létezik. Minden vonal, erő vagy energia kifejezése és minden energia a világegyetemben körfolyamatokban mozog. Egy nagy körívének csak egy kis részét látjuk úgy, mint egyenes vonal: gondoljunk csak a tenger vízszintes vonalára, arra, amit a mi szemünk lát, habár eszünk azt diktálja, hogy ez az egyenes vonal csak egy része egy nagy körfolyamat-ívnek. A mi életünk is egy körfolyamat része. Létezik valami a fogantatás előtt, és létezik valami a halál után is és ez a fizikai élet előtt és után lévő „valami” vagy élet-kibontakozás azonos azzal, amire az éhség és a jóllakottság van alapozva, élőlények sóvárgása, kívánsága és vágyakozása. Ezek mind megtalálhatók az éhség- és jóllakottság körfolyamatnak egyik vagy másik stádiumában, és ezek gyakran több inkarnációban eltartanak, amíg el nem érik saját útjuk végét. A bekövetkezett jóllakottság vagy az elégedettség egy új vágyat szül valami után, ami valamilyen módon ellentétben van azzal, ami a jelenlegi jóllakottságot képezi és az élőlény számára ezzel elkezdődik egy új körfolyamat és egy új variációja az éhség és a jóllakottság elvének. A kívánságaink és a vágyaink, még a legegyszerűbbek és mindennapiak is, olyképpen mozognak egymás után a körfolyamatokban, hogy ezeket spirális körfolyamatoknak lehet nevezni. Az egyik körfolyamat összeköttetésben van az őt követő másikkal és valójában ennek okává válik. Az egész élet ilyen körfolyamatokból áll, kezdve a vágyaktól és kívánságoktól, amelyek elég rövid idő alatt elégülnek ki, és mások ezer vagy millió évekig is eltartanak.

A mozgatóerő mögött a mai technikai és tudományos győzelmek vannak

Manapság az emberek miért késztetik természet erőit arra , hogy azok nekik dolgozzanak? Miért lakunk kényelmes házakban, hogy azok megvédjenek bennünket a széltől és az esőtől? Ezek a házak télen melegek, és amikor besötétedik, fel tudjuk a villanyt is kapcsolni. Miért vagyunk arra képesek, hogy repüljünk a levegőben, hajózzunk a víz felett és alatt, és még sok más módon a térben miért tudunk mozogni? Mert ezt akartuk, kívántuk! Vágytunk arra, hogy a természet erői felett elérjük ezt az uralmat. De mikor voltak ezek a vágyaink és kívánságaink? Természetesen akkor, amikor még nem voltak meg számunkra ezek a technikai és tudományos tapasztalataink. Amikor még primitív, kőkorszaki emberek voltunk, sötét barlangokban éltünk és elkeseredetten harcoltunk azért, hogy megvédjük életünket és akkor jelent meg a vágy egy függetlenebb élet után ahol az ember nem ilyen könnyen adja meg magát a természet túlerejével szemben. A kőkorszakbeli emberek természetesen nem voltak arra képesek, hogy elektromos áramot, központi fűtést, autót, repülőgépet stb… kívánjanak maguknak. Mindezek a részletek a civilizációképben csak az utóbbi időben jöttek létre az emberek kívánság- és álomvilágában. Ez akkor történt meg, amikor az embereknek technikai és tudományos tapasztalatai lettek. De a létezés utáni vágyban, ahol a „démoni” erők, amik ellen az embereknek harcolniuk kellet a természetben, le lettek győzve, volt az a mozgatóerő, ami technikai és tudományos győzelmeket aratott a mai időben. De ez nem jelenti azt, hogy ezek a kívánságok és vágyak egyszerűen generációkról generációkra öröklődtek volna, mert ez így teljes igazságtalanság lenne és kozmikus nézőpont szerint a világegyetemben, nem létezik igazságtalanság. Gondoljuk azt el, hogy a kőkorszaki és más őskori embereknek vágyuk volt arra, hogy életüket kicsit kellemesebbé tegyék és meg kellet halniuk anélkül, hogy töredékét is tapasztalták volna valaha ezeknek a kellemes dolgoknak és akkor a ma élő emberek, akik azelőtt sohasem éltek és nem volt semmilyen kívánságuk vagy vágyuk kényelemre vagy kellemes dolgokra, akkor ők úgy születtek meg, hogy segítségül kapják a mai technikai idők segédeszközeit és technikai tudását . Tehát, akik nagyon vágytak a kellemes életre, azoknak anélkül kellett volna meghalniuk, hogy ezt soha nem élhették volna át, és azoknak, akiknek soha nem volt ilyen kívánságuk és vágyuk, azok pedig teljesen érdemtelenül megkaphatták azt. Ez égbekiáltó igazságtalanság lenne, de ez nem így van. A kőkorszaki emberek, akik le kívánták győzni a természeti erőket azért, hogy ez által jobb életük legyen ugyanazok, mint azok a modern emberek, akik lassanként, ami a tisztán fizikai és gyakorlati dolgokat illeti, elérték ezt az életet.

Manapság az emberek egy intellektuális kőkorszakvilágban élnek

A modern civilizáció és kultúra mögött sok inkarnáció szenvedései és tapasztalatai vannak. De ezek a szenvedések és tapasztalatok nem elegek, mert ebben az esetben a kultúra és a mai idejű civilizáció sokkal humánusabb lehetne, és sokkal jobban alapozhatna a felebaráti szeretetre és a jó dolgok elosztására, amint azok most vannak. A kőkorszaki ember állatra jellemző esze állandóan befolyásolja a mai kultúránkat is. Mi más azok a nagy háborúk, a rafinált technikai fegyvereknek gigantikus kibontakozásával, mint a kőkorszaki ember primitív kőbaltájának, gerelyének, íjának és nyilának folytatása? Az emberek manapság egy intellektuális kőkorszaki világban élnek. A számukra megvalósult sok vágy és kívánság, és ez az összes körfolyamat az éhségből és a jóllakottságból azonos volt egy fejlődéssel egy állatibb állapotból egy emberiesebb helyzetbe. De azért, hogy igazán azok legyenek, aminek magukat vallják: emberek, szükségük van egy új körforgás vágyának a megkezdésére, s ezek a következő időkben lendülnek mozgásba a saját útjukon a megvalósulás felé, amit sok ember a földön már megtett. Itt a földön a b é k e az, amire az emberek vágynak.

Az emberiség történetében a béke iránti vágy egy teljesen új kor kezdete

A béke iránti vágy állandóan egyre több ember tudatában erősödik. De ez a vágy hogyan jött létre? Kizárólag azáltal, hogy a földi emberek elteltek a béke ellentétével, a háborúval. A múltban a kőkorszaki népek számára, a vikingek számára és más háborúskodó népek számára a háború eszményi dolog volt. A természet és az emberek ellen harcoltak. Vallásai szerint a harcmezőn való halál hősi tett volt, ami a harcolót egyenesen a paradicsomba juttatta. A férfiak nagy hősök, és harcosok akartak lenni, és a nők csodálattal adóztak azoknak a férfiaknak, akik ilyenek voltak. Ezek a vágyak és óhajok rengeteg körforgáson át így működtek. Milliónyi férfi lett háborús hős, és mint hősök győztek és vesztek el. Milliónyi nő azt tapasztalta, hogy ezek a hősök mind értük küzdöttek. Ezeknek a hős nőknek és férfiaknak nagy része mára már eltelt az életnek ezen alakjával. Már annyira elteltek, tele lettek, hogy a”pokol háborújának” nevezték ezeket, és ez az emberiség történetében egy teljesen új kor kezdete lett.

A régi világkultúra pusztulásban van, és egy új csírázik ki ennek a romjai között

A pokol háborújával ellentétben, az emberek ezt az újkort ”mennyországnak” nevezik, ami azonos a világbékével. Az ok, amiért a Krisztus ezt mondta: ”A mennyország benned van” az volt, hogy saját kozmikus tudatával ismerte a teljes fejlődési folyamatot és látta, hogy az emberben lévő emberség lassan növekszik, és a küldetése az volt, hogy táplálékot adjon ennek a kis békecsirának, amely vágyként növekedett sok ember lelkében. A Krisztus utáni elmúlt 2000 évben fokozatosan egyre több és több, nagy és még nagyobb háborúk, sőt még világháborúk is tomboltak, az emberek között. A föld pokollá vált, és az emberek szörnyűségesebb dolgokat tapasztaltak meg, mint azok a pokolfantáziák, amelyek vallási fanatikusok elképzeléseiben öltöttek testet. De ez az egyetlen, ami az embereket el tudja fordítani a háborútól. Manapság a gyilkolás elvnek a kibontakozása olyan hatalmas, hogy a legtöbb embernél egy óriási vágy van a béke után itt a földön. Ez a vágy megtalálható azoknál a harcosoknál is, akik a harcmezőn küzdenek. Ők nem nagyon akarnak háborús hősökké válni. Annak, hogy ők most a harcmezőn vannak, az oka az, hogy valamikor ez volt a kívánságuk. Ezt a körfolyamatot ők hozták létre, aminek most vonják le a következményét. A régi világkultúra, amely múltbeli vágyakon épült fel most pusztulásban van és egy új kultúra csirázik a romjai között. Ezt az új kultúrát azok a lények építik fel, akik valamikor kőkorszaki emberek voltak. Ez a kultúra a szépségtől, a szellemtől fog ragyogni, zseniálisan művészi és technikai tettektől, ami nem egy úri osztálynak lesz luxus, hanem egy természetes élet kibontakozás és életátélés itt a földön minden ember számára.

Ok és hatás, vagy a sors

Avval akarom befejezni az előadásom, hogy elmondjam, hogyan tud minden egyes ember befolyást gyakorolni saját vágyaival és kívánságaival arra a nagy átalakulási folyamatra, ami az emberiséggel történik. Gyakran halljuk azt, hogy az emberek azt hiszik, hogy nem sok jelentősége van annak, amit az egyszerű emberek gondolnak, mondanak és cselekednek a hétköznapokban, hogy csak ”a nagyoknak és erőseknek” van befolyása. De így ez nem helyes, legalább is függ a”nagy és erős” jelentésétől. Az összesség számára minden egyes ember kívánsága és vágya is jelentőséggel bír. Korábban már említettem, hogy a földgolyó is élőlény, aminek fizikai szervezetében az emberiség alakítja azt a szervet, amelyik ha szervezetünket nézzük, az aggyal hasonlítható össze. Tehát az egyes ember, a földgolyó fizikai szervezetében agysejtek fajtája, és ez egyáltalán nem mindegy az összességnek, hogy milyen energiarezgés ennek az összességnek egyes részeiből indul ki. Nem mindegy az sem, mire vágyik az egyes ember, és az sem, hogy miket tesznek, hogy a vágyaik lassanként be is fogjanak teljesedni. Az embereknek most van arra lehetőségük, hogy elméletileg elérjék és átlássák az életüket, már ami az elmúlt és eljövendő inkarnációkat illeti és ez lehetővé teszi az embereknek, hogy megértsék azt, hogy önmaguk teremtették meg azokat a feltételeket, amikkel a jelenben élnek. Minden a kívánságok és vágyak alapján történt meg, és vált valóra – a gondolatok tettekké – amint azt korábban szerették volna. A gondolatok és a tettek, az erő és az energia, s a világegyetemben lévő összes energia körfolyamatban van és alakítja az okokat, a hatásokat vagy a sorsot. A múlt vágyai, kívánságai és sóvárgásai teremtették meg az emberek mai sorsát. De az emberek még mindig képesek lesznek a sorsukat megteremteni, most teremtik meg a jövőjüket, amit a következő életükben fognak átélni a haláluk után, az elkövetkezendő fizikai inkarnációkban. Azt, amire vágynak át fogják élni, mihelyt a sorsszerkezetük megadja a helyét ezeknek az átéléseknek. A nagy, kozmikus körfolyamatban egyetlen ember sem fog átélni több boldogságot vagy több szenvedést, vagy szerencsétlenséget, mint bárki más. A Gondviselésnél nem lehet előnyre szert tenni, és senkinek sem kell bűnbaknak lenni. Az élőlények saját vágyaikkal mozgatják előre fejlődésüket, ami különböző tapasztalatokat ad az újabb vágyak és átélések felé.

Az embernek meg kell tanulnia, hogy saját vágyait és kívánságait a világegyetem örök törvényeinek megfelelően hozza összhangba

Minden vágynak a teljesítése mögött ott van az élőlény örök Én-e a maga ősóhajával, hogy folyamatosan teremtsen és éljen át mindig új változatban az anyag örök körfolyamatában. Krisztus, amikor azt mondta az embereknek:”Ti vagytok az Isten”, akkor ez részéről a kozmikus tisztánlátás kifejezése volt, mert az ember isteni lehetőségeket foglal magában, hogy meg tanulja, hogy a saját vágyait és kívánságait a világegyetem örök törvényeinek megfelelően hozza összhangba. Ez azt jelenti, hogy ezzel a mindenkit szerető és mindenütt jelen lévő szeretettel, amit örökké táplál az az Isten, amivel, az Énünkkel, az alkotó képességünkkel és avval az anyaggal, amiben alkotunk, egyek vagyunk. Az ember csak akkor nem teremt többé maga körül háborút és poklot, amikor a vágyaiból és a bensőjéből és béke sugárzódik ki mindenen, amit mond, gondol és tesz és képes lesz arra is, hogy a napi tudattal átélje a világegyetemmel és az örök Istennel való egyesülést. Azok a vágyak, amik a kozmikus tudatában megjelennek egy isteni művésszé és technikussá váltja egy olyan méretben, amit a földi ember fantáziája alig lesz képes felfogni. És ez valóra fog válni az összes földi ember számára, hogy ők valamikor ilyen vágyakat táplálnak.

[Az előadás 1941. november 20-án hangzott el.]

Lippay László fordítása