Kérdés a toleranciáról

KÉRDÉS: Hogyan lehetséges, hogy elérje valaki azt a toleranciát, amelyről Martinus beszél? Sok ember van, akit képtelen vagyok tolerálni, még kevésbé szeretni. Nem tudom megérteni, hogyan érhetném el valaha is azt a magasabb fokú toleranciát?

VÁLASZ: Hogy embertársadat szeresd, nem pusztán akarat kérdése, mert ez – mint pl. a muzikalitás – az ember veleszületett tehetségére épül. Egy ilyen tehetség korábbi, több életen át tartó gyakorlat eredménye. Ez a gyakorlás végül tökélyre fejleszti a tehetséget, ekkor az egyén mint zseni jelenik meg a szóban forgó terepen.

Amikor a morális zsenialitás, vagyis a felebaráti szeretet kiműveléséről van szó, ez többnyire a szenvedések átélésén keresztül automatikusan történik, tehát az akarat területén kívül létezik. Alább azonban említek néhányat a legfontosabb tényezők közül a szóban forgó képességnek azon oldaláról, amelyet az akarat által befolyásolni lehet, és amelyekkel az élőlény tudatosan képes dolgozni saját fejlődésén egy igazi vagy tökéletes szeretet megnyilvánulása felé.

Töröld ki az „ellenség” fogalmát tudatodból.

Soha ne válaszolj, amikor harag, rágalom vagy más formájú kellemetlenség irányul feléd.

Te se mondjál soha valami rosszat valakiről vagy valamiről.

Légy abszolút őszinte és becsületes az élet minden körülményei között.

Légy abszolút befolyásolhatatlan a hízelgéstől, a dicsérettől vagy a kritikától.

Soha ne gyilkolj, sérts vagy csonkíts meg valakit.

Soha ne hagyd abba, hogy gondolkodásod foglalkozzon azzal a kérdéssel, miképpen tudnád abszolút a legjobb módon szolgálni embertársaidat. Ezzel megvalósítod a legnagyobb formájú jógát vagy a legtökéletesebb gyakorlását a fejlődés ama részének, ami az akaratod hatósugarán belül van; ez – együttműködve természetednek az élet által formált részével – végül elvezet a morális zsenialitáshoz, átformál egy tökéletes lénnyé, egy „istenemberré”.

[KOSMOS, 1933.]

Lippay László fordítása