Fordítások

Intro – Livets Bog (Élet könyve)

Martinus állítja, hogy az életről mint szellemi tudományról kell beszélni. Művében elemzést végez az élet törvényeiről és alapelveiről. Ezen kívül az Élet könyve (“Livets Bog”) váltja valóra azt az ígéretet, amit Jézus az Új Szövetségben adott az emberiség számára. Beszélt Ő az eljövendő “Szentlélekről”, akit az Atya küld, aki tanitani fog mindenről, emlékeztetni fog mindarra, amit mondott nekünk.

Martinus szerint ez az „igazság Szelleme”, az a szellemi tudomány, amely most csírázik itt a földön, és végül összes részletével felfedi az élet törvényeit, mindezt párhuzamosan a tudományos törvényszerűségek megtalálásával.

Martinus állítja, hogy ő megtapasztalta a tudat és az életátélés alaptörvényeit, amely szerinte az embert arra teszi képessé, hogy átalakítsa önmagát, és kikerüljön mai helyzetéből, ahol éppen zavarban és reménytelenségben van; és ha kikerül ebből, akkor képessé válik arra, hogy erkölcsi zseni legyen.

Martinus szellemi tudományának közvetítése által nem kevesebb, mint az élet titkának megoldása kerül az azt tanulmányozó birtokába.

 

  1. Martinus bemutatja, hogy a világegyetem ugyanolyan élőlény, mint mi magunk, nem pedig egy élettelen (halott) gép. A világegyetem egy élő szervezet.
  2. Ez az élő világegyetem örök, határtalan és mindenre kiterjedő. Élőlényekben lévő élőlényekből áll, szervezetekben lévő szervezetekből, életben lévő életből. A saját szerveink és sejtjeink önmaguk is élőlények, miként maga a földgolyó, a naprendszer és a galaxis is. A világegyetemben nincs más, mint csak élőlény.
  3. Az élő világegyetem a saját örök, végtelen és mindenre kiterjedő egészével ugyanolyan, mint a mindenszerető, mindentudó és mindenhatalmú Isten, akit a vallások hirdetnek igy, és Jézus Atyjának nevezett.
  4. Minden élőlénynek örök élete van, tekintet nélkül arra, hogy emberi lény vagy növény, szerv, sejt vagy atomi részecske, bolygók, naprendszerek vagy galaxisok. Az élőlény soha nem képes arra, hogy meghaljon.
  5. Ennek az az oka, hogy az élőlény nem azonos a saját fizikai szervezetével. A test csak egy eszköz az élőlény számára, nem pedig fordítva. Nem a tudat az eszköz a test számára.
  6. Az élőlény folyamatosan él a gondolati világban, az ún. „halál” után is. Ez a gondolati világ, vagy szellemvilág energia formájában létezik. Ebből a világból az élőlény egy új fizikai szervezetbe alakul át, és a földi szülei együttműködése által lép át egy újabb fokot a fejlődés lépcsőjén.
  7. Az emberiség az ásványi világból fejlődött ki (Ádám is anyagból lett megteremtve), átment a növényi világon (az Éden-kertje) ahol Éva teremtése történt. Ez azt jelenti, hogy a kétnemű növények egyneművé lettek átalakítva. Manapság a földi embert az állatvilág fejlődésének a végén találjuk úgy, mint értelmes állatot és átalakulóban afelé, amit Martinus „igazi embernek” nevez, és ez az az állapot, amit Jézus is elért.
  8. Tehát ma, a földi ember átmeneti lény az állat és „az igazi ember” között. Itt találjuk meg a szfinx rejtélyének megoldását is (a szfinx képviseli az állattestével „az állatot” az emberben; és az emberfejével „az embert az emberben”).
  9. A régi világkultúra az, amely állati elveken alapul, és a szemünk előtt és a tudatunkban hal meg. Eközben egy új világkultúra születik. Ez jelenti a „világkor érettségét” vagy az „utolsó időt”. Az igazi embervilágnak szülési fájdalma van.
  10. A világ társadalmában viszonylagosan mindez gyorsan meg fog történni, mármint a „nemzetközi világbirodalom” megteremtődése. Ahol a béke és a jog többé nem „délibáb” a sivatagban, hanem a mindennapi élet valósága lesz. A jövőnk ragyogó és fényes lesz Martinus szerint. Drámai gyorsasággal úton vagyunk a paradicsom felé.
  11. Az élet valójában nem más, mint terv szerinti együttműködés az élőlények között a saját kozmoszukban, ugyanúgy a makro- és mikrokozmoszban, tehát csak egy út van az összhang felé – ez pedig a s z e r e t e t !
  12. Mostantól az emberiség nem csak egy ideális vágy. Ez is az élet tudása, amit egyértelműen Jézus fogalmazott meg és bizonyított be. Hiszen ezt mondta a kereszten: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek”. (Lukács ev. 23. fej. 34. vers).

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük