× BEZÁR × Kezdőlap Fordítások Jelképek Linkek Martinus Művek
Menu keresőgomb

Martinus

Ki Martinus?

Ki Martinus (1890-1981), aki indíttatva érzi magát, hogy feltárja az élet titkát? Fő művének, a Livets Bognak az előszavában ezeket írja: „Minthogy életem olyan természetű, hogy közvetlenül megtapasztalhattam a tudást, honnét jövünk, hová megyünk, kik vagyunk és hogyan éljünk azért, hogy magunkat az abszolút boldogság eszközévé formáljuk, ez a tudás minden módon igazolja az isteni szót: »Lásd, minden nagyon jó«, ami pedig szükségszerűen azonos az abszolút pontos és közvetlen válasszal a világ mindig aktuális kérdésérére: „Mi az igazság?”, így hát kötelességemnek éreztem, hogy tapasztalataimat hozzáférhetővé tegyem a nyilvánosság számára. És pont ez a kozmikus valóság - amely mennyei gondviselés formájában vagy egy isteni lényként uralkodik a világmindenség felett -, amelyet első kézből ismerek, ez az, amit a »Livets Bog« avagy »Az örök bölcsesség« címek alatt igyekszem bemutatni.”

A HARMADIK TESTAMENTUM HASZNA

„Amikor az élet sugárzó fényként és tökéletességként megmutatta magát nekem, és felfedte, hogy valójában minden élőlény »Isten fia« , továbbá megmutatta, hogy minden megnyilvánulásban a szeretet a legnagyobb hatalomtényező, mivel az, hogy »öröm és áldás mindaz, amivel az ember kapcsolatba kerül«, ez az egyedüli, ami az egyénnek megértést tud nyújtani önmagáról, isteni Atyjáról és a fennálló világrendről és ugyanakkor az egyedüli, ami képes mentesíteni vagy kivezetni az egyént mindabból, ami a »fájdalom« fogalma alá tartozik és végezetül, hogy minden egyén sorsa azokból a következményekből épül fel amiknek ő maga az oka, ekkor tehát éreztem, hogy képekimen, írásaimon, beszéd- és életmódomon keresztül fel kell fednem tudatállapotomat, hogy segítő kéz gyanánt szolgálhasson mindazoknak, akik keresik az igazságot, az Atyát vagy az Istent, és segítségére lehessek mindennek, amivel Atyám körülvett.”
(Livets Bog, I/19.)

NEM HIT VAGY SZEKTA

„A Livets Bog az érdeklődőnek betekintést nyújt abba, hogy ez a kommunikáció vagy az élet közvetlen beszéde mint a valóság abszolút egyedüli alapvető vallása létezik, minthogy ez csak úgy tud létezni, hogy abszolút mindenki tanító, mindenki tanuló és minden tantétel. [...] A Livets Bog visszaadja e mindent átfogó »életvallás« átélését és abból a célból nyilvánult meg, hogy az egyén képességének fejlődését serkentse, hogy maga értse meg ezt a vallást, hogy képes legyen arra - nem a Livets Bog szerint, hanem az élet közvetlen beszpéde szerint -, hogy maga lássa, mi az, amit meg kell tennie és mi az, amit nem kell megtennie, mi az, ami valóság és mi az, ami nem valóság. Ebből nyilvánvaló, hogy a Livets Bog semmilyen formában sem fogja ösztökélni bármilyen szekta, vallás vagy felekezet alapítását; különösen, mivel az élet vallása - mint azt fentebb említettem - minden élőlényt elismer, azokat is, akiknek hisznek és azokat is, akik nem, mind az ún. »szenteket« és az ún. »istenteleneket«, mind az állatokat és embereket, születésétől fogva mindenki tagja, gyakorlója és követője.”
(Livets Bog, I/15.)

A LOGIKUS INDOKLÁSRÓL

„Manapság ez nem így van. Napjainkban embercsoportok sokasága veszítette el hitbeli képességét, mert ösztönük többé-kevésbé degenerálódott, értelmességi fejlettségük függvényében. Képességet kaptak arra, hogy maguk elemezzenek, kutassanak és megfigyeljenek. A szerint, ahogy ez a fejlődés növekedik, az lesz a következménye, hogy ők logikus indokolást követelnek vagy tudományos alapot minden gondolati építményre vagy elképzelésre, amit igazságként el tudnának fogadni. Ez azonban teljesen elfogadhatatlan lenne, hogy szemükre hányjanak ezeknek az embereknek valamit állapotukért. Lehetetlen, hogy ők a vallási eszményképek dogmáiban higgyenek, pont azért, mert ezeket csak úgy, mint egy végeredményt vagy állítást nyilatkoztatták ki, logikus vagy tudományos felépítések nélkül, amelyekből ez végeredmény létrejött. Erre való figyelemből, mint az előttünk lévő jelképkönyv és főmunka, aminek ez egy kiegészítése, lett kialakítva. Ez a könyv azoknak az embereknek a segítségére született, akik nem tudnak hinni olyan véleményekben vagy állításokban, amelyeknek nincs intellektuális vagy logikus alapvetése, de mind ennek ellenére szívvel és ésszel keresik az igazolását az utolsó ítéletek helyzetére, amit kezdenek felfogni; kell, hogy legyen a mindennapi élet egyszerűsége és oktalansága mögött. Ezeknek az embereknek a kozmikus tanulmányaira ez a mű előkészítette az utat az élet saját, mindent átsugárzó igazolását a sötétség a világban, mint a teremtés egy láncszemét és örök fenntartását a világmindenség igazi alaphangjának, a szeretetnek.”
(Az örök világkép, Bevezetés, 5. rész)

A SZENVEDÉS ÉRTELME

Láttam, hogy halhatatlan lény voltam és az összes többi lény a létezésben örökkévaló realitások voltak, akik mögött – éppúgy, mint nekem – korábbi életek végtelen lánca áll, hogy mindannyian alacsony, ősi létezési formákból fejlődtünk a mostani állapotunkig, hogy ez csak egy ideiglenes láncszem ebben a fejlődésben, tehát mindannyian úton vagyunk előre, a messzeségben lévő óriási magasságú létezési formák felé. Láttam, hogy a világmindenség egy nagy élőlényt alkot, aminek az egyes lények a szervei, hogy mi mindannyian – emberek, állatok, növények és ásványok – egyetlen családot alkotunk, jelképesen szólva: ugyanabból a húsból és vérből vagyunk. Fénylő és sugárzó világokat láttam nem sejtett emberiséggel, emberiséget olyan erkölccsel és idealizmussal, ami az isteni fejlődés (összhangban a létezés törvényével) szempontjából összehasonlítva az általános földi erkölccsel olyan, mint oázis a sivatag képest. De láttam sokkal alacsonyabb rendű világokat is, világokat, amelyeket a barbarizmus annyira ural, hogy az élőlényeknek ölni kell az életben maradáshoz, tehát olyan világokat, ahol a legfontosabb életfeltétel miatt a létezés legmagasabb rendű törvényét kell megszegni, ezáltal az ilyen világok leginkább a betegség, az ínség, a nyomorúság, a szomorúság és a szenvedés kialakulásának színtereivé válnak; vagyis olyan kategóriájú égitestek, hogy a földgolyót még nem egészen lehet felmenteni az alól, hogy közéjük tartozik. Továbbá láttam, hogy az ún. „gonosz” valójában azonos az egyének olyan képességeinek kifejlesztésével, amelyek abszolút szükségesek ahhoz, hogy később az életet a magasabb világokban ezeknek a lényeknek lehetőségük legyen boldogságként és üdvösségként átélni. És akkor beláttam, hogy a „sötétség" kozmikus szempontból éppen olyan nagy áldás, mint a fény, és hogy isteni szempontból minden nagyon jó. De éreztem, hogy az egyén ezt a tudást sohasem élheti át vagy észlelheti valóságként, mielőtt az ő szeretetképessége annyira kifejlődött, hogy csak jó és szeretetteljes tud lenni minden élőlénnyel szemben, tehát nem él vissza ezzel a tudással, hogy ezen keresztül védelmet alakítson ki magának az önző vagy szívtelen cselekedetekkel szemben. Éreztem, hogy az egész világmindenséget végtelen szeretet és bölcsesség tölti el. Akárhova irányítottam a tekintetemet a „sötétségben”, világosság gyúlt. – Magam lettem fényforrássá. A kozmikus tűzkeresztség, amin átmentem, aminek közelebbi elemzésébe itt nem bocsátkozom, azt hagyta hátra, hogy egészen új felfogóképességek vagy tulajdonságok jöttek létre bennem, amik képessé tettek arra, hogy – nem némelykor, hanem egy állandóan éber nappali-tudatban – lássam az összes, a fizikai világ mögött létező szellemi erőt, láthatatlan okot, örökkévaló világtörvényt, alapenergiát és alapelvet. A létezés titka nem volt többé rejtély számomra. Tudója lettem a világmindenség életének és beavatott „az isteni teremtéselvbe”.
(Livets Bog, I/21.)

EGY VÉDELEM MINDENKINEK

Tehát az Atya hagyta saját átélésemet, tapasztalatszerzésemet vagy tudatállapotomat olyan természetűnek lenni, hogy megírhattam a Livets Bogot, ami leleplezi, hogy a lények „Isten fiai”, ugyanakkor felfedi a vallások egymáshoz való kapcsolatát mint ugyanabból a fénytengerből való sugárköteg, ezáltal védelmet nyújt minden létező lény számára, vagyis csodás módon a Livets Bogot eszköznek alkotta arra, hogy megmutassa és felszámolja az intolerancia és a vele járó, „szenvedést” szülő tudatlanság utolsó maradványait. Mert a tudatlanság az igazi oka mindannak, amit a világ „gonosz”-nak nevez. Ahol a tudatlanság eltűnik, megszűnik az ún. „gonosz” létezése.
(Livets Bog , I/19.)

MARTINUS BEAVATÁSA

A szellemi folyamatot, amely Martinusnak halhatatlan öntudatot adott és feltétele volt annak, hogy meg tudja írni a Harmadik Testamentumot, a következőképp írja le:

„Az »Isten lelke«, ami a Biblia szerint »lebegett a vizek fölött«, a »tűz«, ami »lángolt a csipkebokorban« Mózesnek, a »tűz«, ami felvitte Illést a mennybe, a »tűz«, amiben Jézus megdicsőült a hegyen, a »tűz«, ami megjelent az apostoloknak a feje felett és később átformálta a Damaszkusz felé vezető úton Sault Pállá, a »tűz«, ami minden időkön keresztül »alfája« és »ómegája« a legmagasabb teremtésnek, megnyilvánulásnak, vagy kinyilatkoztatásnak – ez lobogott szemeim előtt, rezgett a szívemben és burkolta be egész lényemet. […] a mindenszeretet forrásánál pihentem, láttam az isteni tökéletességet, láttam, hogy egy vagyok az úttal, igazsággal és élettel, egy vagyok az Atyával.”
(Misszióm születéséről, 37-38. oldal)

AZ EMBEREK TOVÁBBLÉPÉSE A VALLÁSI HITTÉTELEKTŐL

„Miért nem tudták az emberiségnek évszázadokon keresztül hirdetett vallási eszményképek megakadályozni ezeket a sátáni megnyilvánulásokat és az ezekből következő halálhörgést, nyomorúságot, betegséget, ínséget és erkölcstelenséget? – Nem érthető-e meg ebből, hogy a hagyományos vallási eszmék vagy hittételek bármennyire isteniek is voltak, nem tudták megszabadítani az emberiséget az utolsó ítélet rémkorszakától? – Nem látjuk, hogy az emberek éppen továbblépnek ezekből az eszméktől, miként a gyermekek kinövik ruhájukat és cipőjüket? – Ha valaki a fentiek miatt elveszíti azt a képességét, hogy hinni tudjon bennük – természetes. Nem lett-e milliónyi ember materialista, hitetlen? – Nem megkérdőjelezhetetlen tény-e, hogy számuk fokozatosan növekszik? – Hogy egyre több és több üres szék lesz a templomokban vagy az istenházakban az istentiszteletek alatt? Nem lett-e tény ezáltal, hogy a legfelsőbb létfontosságú, kozmikus igazságok, vallási parancsok vagy hittételek misztikává lettek, amikhez – mint mondják – intelligens ember nem ereszkedhetik le, hogy ilyennel foglalkozzon vagy higgyen benne? – Az emberekben van a hiba vagy a vallási eszménykép hibás?”
(Az örök világkép, Bevezetés, 3. rész)

VILÁGHELYZET ÉS AZ „UTOLSÓ IDŐK”

Hát nem úgy beszélnek-e a bibliai elbeszélésekben a jövőről, hogy az Ördög őrjöngeni fog egész birodalmában? – Mi az, amit az emberiség két világháború formájában látott? – Nem láttunk-e kísérletet arra, hogy lakóival és kulturális értékeivel együtt semmisítsenek meg milliós városokat? – És ezen kívül nem próbáltak-e meg kiirtani egy egész emberfajtát? – Nem láttunk-e milliónyi embert meggyilkolni – nem kizárólag harcmezőkön, amikor hazájukat védték vagy megtámadták mások életterét, hanem civilként gázkamrákba szállítva és direkt lemészárolva bármilyen jogi vagy törvényes alap nélkül és természetesen tekintet nélkül ezekre a létfontosságú parancsolatokra: „Ne ölj!”, „Bocsáss meg a felebarátodnak”, „Tedd vissza hüvelyébe kardodat! Aki kardot ragad, az kard által vész el.” [Mt 26,52] Nem ez-e minden törvény beteljesítése, a legnagyobb parancs: „Szeresd Istened mindenekfelett és a felebarátodat, mint önmagad”? – Hol a hit egy szeretetteljes Istenben és hasznos keresztény kultúrában az utolsó ítéletnek ezekben a napjaiban, ahol embertömegek, éppúgy gyermekek, mint felnőttek, öregek és fiatalok elsorvadtak és meghaltak a borzalmas koncentrációs- vagy haláltáborokban, amelyek a sátáni tudat árnyékát vetették az egész földre?
(Az örök világkép, Bevezetés, 2. rész)

 

 

fb mail twitter

 

© Harmadiktestamentum.hu

A Martinus-művekből származó szövegek jogvédettek
© Martinus Åndsvidenskabelige Institut, København